Skeumorphism then & now
Szoval, van ez az ongoing debate, hogy jo dolog-e a szkeumorfizmus (amikor az ekonyv olvaso ugy nez ki mint egy oldal(par) a konyvbol), a dizajnerek szeretnek pruszkolni a borkotesre es a cernavarrasra.
Kezdjuk ott, hogy miota grafikus felhasznaloi interfeszek leteznek, a szkeumorfizmus azota velunk van. A GUI widgetek (gombok, checkboxok, csuszkak, radiogombok) mind mind olyan elemek, amiket a felhasznalo az addigi elete soran valoszinuleg talalkozott mar, igy ha leultetik a gep ele nagy valoszinuseggel tudni fogja, hogy mit csinalhat vele es arra hogyan fog reagalni a rendszer (gomb - megnyomhatom, csuszka - huzogathatom), igy hamarabb igazodik ki benne es kevesebb absztrakciot kell megtanulnia.
Ennek a folyamatnak a kiteljesedese az amit pl. Apple csinal az ujabb oprendszereinek appjaiban: A naptaralkalmazas naptarra, a cimlista filofaxra, az ebook olvaso konyvre, a zenelejatszo magnora hasonlit. Az alkalmazasfejlesztesben fontos cel, hogy a feluletunk intuitiv legyen, hogy a felhasznalo mar azelott legyen sejtese az adott program funkciojarol, mukodeserol, hogy interaktalna vele. Ebben a szkeumorfikus feluleteknek nagy szerepe lehet, hiszen ha talalunk egy olyan valo eletbeli szinonimat a program funkciojara ami mar letezik, az jelenteson felgyorsithatja a mukodes/funkciok megerteset.
Mindemellett persze a szkeumorfizmus marketingcelokat is teljesit, hiszen egy latvanyos, egyedi felulet valoszinuleg tobb embert csabithat vasarlasra, mint a sztandard widgetekbol epitkezo tarsa es ugye a mai alkalmazasboltos aranylazban ez sem elhanyagolhato szempont.
Azonban gondolni kell arra is, hogy milyen szinonimakat valasszunk, hiszen minel egyedibb egy felulet annal inkabb ki vagyunk szolgaltatva az egyeni izlesnek - a Game Center zoldposztos felulete pl sokakat taszit es meglehetosen hulyen tud kinezni a sok pokerchipes felulet az ilyenolyan akcio es puzzlejatek kozott.
A masik lehetseges buktato a nem egyseges interfeszekben rejlik. Az iOS korai verzioiban a feluletek nagyjabol mindenhol a default widgetekbol epitkezett, igy az osszkep egy egyseges, konnyen megertheto mukodes lett, ami alkalmazasokon keresztul is megmaradt. Igy aki szinten default widgeteket hasznalt, megvolt az elonye, hogy a felhasznaloi az alapalkalmazasokon keresztul mar megismertek azok mukodoset, igy nagyobb valoszinuseggel tudtak sikeresen operalni az alkalmazason belul.
Dizajnerkent szemlelve a dolgokat a szkeumorfizmus jo dolog (ha van affinitasunk cernafuzest photoshopon belul rajzolni): Ki lehet elni a kreativitast a texturakban es a dropdshadowk tuningolasaban es a tobbletmunkaert sokkal tobb penzt lehet elkerni az ugyfeltol mint default elemekbol epitkezve. Termeszetesen nem minden esetben ez a jo megoldas: Tobb operndszerre keszulni, kulonbozo felbontasokat kiszolgalni a speci feluletekkel gyakran olyan szinten megdobja a koltsegeket, hogy az ugyfel hangos ohnonono felkialtassal rohan ki az arajanlat utan a mailthreadbol, ill. specialis alkalmazasok eseteben (amiknek nem nagyon letezik valo eletbeli megfeleloje) nem mindig alkalmazhato.
En szemely szerint kicsit tartok a szkeumorfikus feluletektol, jobb szeretem az uniformitast es az egysegesseget, ebbol a szempontbol az uj Windowsos mobil es desktop feluletek minimalizmusa jelenleg jobban megdobogtatja a szivem mint az iOS/OS X borvarrott, tarkbarka megoldasai.
Esznel kell lenni, no.
